Csakis
Cihelődött a nyár.
Három éve valamelyest jobb volt.
Színesnek tűnik a táj, pedig mostanság
oly kopár.
Számtalan szürke hétköznap csúcsára
járogat, holott annak ellenére, hogy köztéren üresség
tátong, óramű pontossággal jő el mesterkélt fordulat,
amit nem győz követni a szinte gépiesedett mozdulat.
Titkon érlelődő lélekhad időnként feszt lázong.
Pedig, mint már előbb írtam, köztéren üresség
tátong (?) s napjainkat kitölti a közönséges űr,
ám telepatikus jeladó közli, hogy mégis csak
beköltözött közénk a zűr.
2019. február 19.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lakatosne2023. április 13. 07:38
Mindennapi versed elgondolkodtató! Figyelővel, szívvel gratulálok Ibolya.
szokol1milan(szerző)2023. március 13. 07:03
@PuZsu: Nagyon szépen köszönöm! Rendes Tőled!
szokol1milan(szerző)2023. március 13. 07:03
@John-Bordas: Nagyon szépen köszönöm! Rendes Tőled!
szokol1milan(szerző)2023. március 13. 07:03
@feri57: Nagyon szépen köszönöm! Rendes Tőled!
feri572023. március 13. 06:06
Remek mindennapok versed Milán.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
John-Bordas2023. március 12. 20:40
Érdekes és jó verset hoztál olvasasra, szívvel olvastam ölel János szeretettel
Tden9852023. március 12. 20:30
Gratula!
Hagytam egy szívet!
PuZsu2023. március 12. 20:23
A világ egyre zűrösebb, ha elhiszed a média meséket... Első szívvel, figyelővel jártam nálad!🥰
Zsuzsa