Teréki Zsuzsanna

A boldog várakozás

Egy picinyke élet, melynek magját a szerelem virágából fújt messze a szél.
Nehezen, de végül legyőzve minden akadályt nőtt napról napra.
Apró hajtás, mely oly szelíd és szép.
Te vagy az, Kicsi Lány, kit várunk széttárt karral.

Nap követett napot, majd jött egy újabb hónap,
picinyke tested is nőtt, melyet védelmezőn óvtak.
Bezárva alakultál és lettél erősebb minden egyes perccel.
Még neved sem volt, de már akkor mindenki szeretett.

Halk zajok, melyek a külvilágból áradtak be hozzád.
Őszinte nevetés és a csönd is végül mind rád talált.
Boldog várakozással telt minden egyes óránk.
Hidd el, én tudom már most, kényelmes lesz majd a kiságy.

Két csodás ember, ki az első pillanattól hűen szeretett.
Ezt életed kezdete előtt már tudni lehetett.
Egy apró könnycsepp, melyet mosoly kísér.
Egy élet, mely százszor több csodát ígér.

És ha eljön majd a perc, mikor a fény megcsillan picinyke arcodon,
Megpihenhetsz majd felváltva szeretve védelmező karokon.
És lesz, kinek létét meg nem ismered,
de emlékek története él majd veled.

Szép élet és egy szerető család.
Gyerünk hát, Kicsi Lány, ne várass minket tovább!
Mutasd meg szemeid és aprócska szád,
mosolyod, mely beragyog majd minden napot!
Hidd el, sok szép pillanat vár, ha mostani világodat elhagyod.
Téged várunk, mi gyönyörű karácsonyi csodánk.