Földesi Zoltán

Fordított szonett

Bárcsak ne hűlne ki a palacsinta,
és a móka véget ne érne soha, de lá-
tod, véget ér, és hazamegyünk Kukutyinba.

Bárcsak ne fájna soha semmi!
Bárcsak ne kéne senkinek egy életen át
feloldozásért a pokol aljának menni.

Wenn ich es früher wusste, hätte ich...
de látod, előre nem tudja senki,
és mire kettőt pislant`sz, eltelik
egy élet, mit lekéstél újrakezdni.

...és látod amottan... hisz hogyne látnám.
Bárcsak meg ne láttam volna soha!
Akkor őt elfeledni így nem vágynám,
nem égetne ily fájva mosolya.