Priszler Fülöp György

Félsz az elmúlástól?

Mi van odaát?
Ha azt mondom, semmi!
Nem a halálon kell töprengeni.
Megrettent?
Csend, homály,
Áhítat van odafent?
Rend, világosság, szeretet?
Valamiben hinni kell.
Az elmúlásban nem lehet.
Az biztos.
Egyszer.
De csak egyszer.
Mindenkit eltemet.
Megsemmisülés.
És?
Ennyi?
Hívő szemmel:
A mennyország!
Az örök élet.
Mert hinnie kell valamiben.
Ha alulról szagolja az Ibolyát.
Kell lennie valakinek odaát.
Aki megmutatja az örök élet kapuját.
Saját szemmel: azt inkább itt élném meg.
Én vagyok az élet.
És azzá teszem, amivé lett.
Kezemben a sorsom.
Dühtől mocskos kezeimet fiam boldogságával mosom.
Farkasszemet néztél a véggel?
Enyészet.
Minden nappal egyre közelebb.
Eltávozás.
Sokszor a betegség segít ebben.
Sikerül-e mindent időben lezárnom?
Mit hagyok majd magam után?
Kinek semmit, kinek nagyon sokat.
Valakinek direkt egy fityeszt.
A fiamnak az életet.
Tanítottam Neki, ahogy lehet.
Létezés.
Megszűnés.
És?
Kész.
Ahogy a gyertya lángja füstté változik.
A hang egyszer csak elnémul.
Az emlék.
Ami örökké bennünk él.
Majd továbbszáll...
És beporozza az utódokat.
Egy hullámhossz leszek a gyermekem rádióján.
Vagy rádiókabaré?
Vagy egy ismétlődő reklám?
Úgyhogy
Töprengés helyett,
Amíg lehet.
Bekapok egy élet-gyógyszert.
És?
Gyorsan komponálok egy örök slágert.