Czető László

Veletek élünk

Szebb lett a világ nekem, amióta vagytok,
Mióta hallom, hogy szaladnak a mancsok.
Ketten vagytok, mind a ketten mások,
Vannak dolgaitok, miktől falra mászok.
Pakoltatok cipőket, húztatok nadrágot.
S volt, mikor az összes labdátok az ágyunkra raktátok.
Ha valami nem megy könnyen veletek, a fejemet töröm,
Hogyan lehetne a sok bosszúságból egy kicsike öröm.
Bármi bánt is, vagy csak fáradt vagyok,
Elég rátok nézni, és a szemem ragyog.
Lelkemet békességgel feltöltő kicsi, fehér pamacsok,
Amíg mi itt vagyunk, sosem lesztek magatok.
Nem tartunk titeket, veletek élünk,
Megosztjuk veletek reggelink s ebédünk.
Megosztjuk veletek a helyet, ahol élünk,
Bátorító simogatást, hogy többé ne féljünk.
Itt éltek velünk, családtagok vagytok,
Hálával tartozunk, hogy ilyen sokat adtok.
Kölcsönös a gondoskodás, fáradtságtól mentes,
Így lehet csak veletek az ember szíve teljes.