Én s te
Én vagyok a borús felhő, s te a napsugár,
Én vagyok a szürke köd, s te a félhomály,
Én vagyok a gaz, a gyom, s te a virág,
Én vagyok a megbarnult levél, s te a zöldellő ág,
Én vagyok a sötét égbolt, s te az öröklétű hold,
S te vagy az, aki fényt csihol, s én, ki lámpát olt.
2021. ősz
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Anka372023. március 14. 20:22
Nagyon szép Attila. Szívvel olvasva. Gratulálok.
Anka
Attilla(szerző)2023. február 24. 21:16
@feri57: @feri57: Köszönöm szépen!
Attilla(szerző)2023. február 24. 21:16
@Zakeus: Köszönöm!
Attilla(szerző)2023. február 24. 21:16
@1-9-7-0: Köszönöm szépen a kedves szavakat és a figyelmet!
Zakeus2023. február 21. 09:00
Jó vers, tetszik, gratulálok Ati!
Gábor.
1-9-7-02023. február 21. 06:36
Csodálatos szép versed Viszont szomorú is számomra ahogy előtérbe helyezed de nem vagy te a rossz ellentétje lehetsz! de nem mindig negatívnak lásd magad Értem persze versed de nem szabadna úgy érezned hogy ő a jó te meg a másik vég ( bízom benne hogy költői túlzás) de csodálatosan szép vers amihez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
feri572023. február 21. 05:50
Nagyon szép hangulatos alkotást hoztál Attila.
Szívvel gratulálok a remek versedhez.
Üdvözlettel.
Feri