23.02.02.
Jöttek a napok, mennek tova, tényleg elhiszem,
fogtam egy felhőt, kicsavartam, hozzád elviszem.
Küszöbödnél megállok, ajtód elé leteszem,
bemennék, ha óhajtod, invitálj. Kérdezz-felelem.
A zár kódját nem ismerem, meg kellene fejtenem?
Sós a víz, virágot nem adhat, csak halat altat,
elborult a létra, a gát most átszakadt,
árvíz áramlik felém, a megoldást keresem
pánikszerűen, egyre-egyre sebesebben.
Sürget az idő, hazardírozok, megtorpanok,
fújok a kockára, hatost dobok, rángatom a lakatot,
emelem a paklit, jokert húzok, de át nem jutok.
Tekintek jobbra-balra, segítségért kutatok.
Borzalom, iszonyat a testem átjárja,
árvízben úszni lehetne, ha nem húzna
le valami a szívem alatt, annak a súlya
nem fért ide, azt kicsavarni senki nem tudja.
Cipelni akart, cipelni akarom, itt nem hagyom,
láttam még madarat szállni az idefelé vezető úton.
A hóvirág szirmai elszáradnak, ha havat nem láthatnak,
egy pillanat alatt mindent megváltoztathatnak.
Jönnek a napok, mentek tova, tényleg megteszem,
szorítok egy szívet, kifacsartam, hozzád elvittem.
Küszöb előtt megállok, kopogok. Az ajtó előtt leteszem.
Hallom, benn sóhajtasz; sóhajtok. Tenyerem
nyoma ott maradt, a körmeim karcai koporsóm fedele alatt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Mersinho2023. március 6. 12:44
Ez a vers is, gratula és folytasd mert nagy tehetség vagy
Callypso2023. február 25. 16:19
Nem könnyű a csalódás, a szomorúság és az elkeseredettség, de úgy gondolom, hogy ha valaki ilyen szépen, ilyen higgadtan és letisztultan tudja kiadni magából ezeket az érzéseket, akkor már közel áll a gyógyuláshoz... Gratulálok!
feri572023. február 19. 06:00
"Küszöb előtt megállok, kopogok. Az ajtó előtt leteszem.
Hallom, benn sóhajtasz; sóhajtok. Tenyerem
nyoma ott maradt, a körmeim karcai koporsóm fedele alatt."
Szomorú, szép alkotás Eszter.
Szívvel gratulálok.
Szeretettel.
Feri