Égi világ
Apa az égben, valahol a messzi távolban,
hallgasd énekem. Karácsony táján mindig
várlak, de tudom, nem jössz többé el.
A horizonton kirajzolódsz, majd később a
szobában ülünk, egymásra mosolygunk.
Bölcs, szelíd szavakkal vezetsz a rögös úton.
Hová érek - kérdezem tőled? De már csak a némaság
felel. Fáj a létezés. Eltörik az idő.
Hol vagy? Mi ez a csönd? Mi ez a feketeség?
Mi ez a semmi? Mi ez az élet nélküled?
Meghaltam én is, aztán játszom Neked valami
búcsúszimfóniát ott fenn az égben?
Nem. Itt létező élőhalott vagyok, aki arra vár, hogy
angyal legyen, és lássa, merre szállsz.
Most már látlak. Ketten az égen együtt szállunk.
Aztán a földön vagyok ismét, leheveredek egy gyepre,
és a hajnali madarak énekét hallgatom.
Meglátlak téged, jössz felém. Újra együtt vagyunk életben.
Apa emlékére (1953. május 27. - 2015. február 12.)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Andrew36BP.(szerző)2023. február 21. 10:24
@Detti:
Köszönöm, hogy olvastál.
Detti2023. február 21. 10:01
Megható szép emlékképek, nagy elismerő szívvel gratulálok!
Üdvözlettel: Betti
Andrew36BP.(szerző)2023. február 18. 11:59
@Adam32:
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. Ha van kedved, nézd meg a többi versemet is.
Andrew36BP.(szerző)2023. február 18. 11:59
@feri57: @Taki: @gypodor: @orpheus3535:
Köszönöm, hogy visszatérő olvasóim vagytok.
Taki2023. február 18. 10:13
Megható, szép gyászversed szívelem!
Laci
gypodor2023. február 18. 08:38
Szívet érintő apavers
szívvel
Gyuri
orpheus35352023. február 18. 08:00
Csodálatosan, mély érzelmekkel írtad meg múlhatatlan fájdalmadat.
Ildikó
Adam322023. február 18. 05:38
Megható gyászvers. Második szívvel, s figyelővel.
Ádám
feri572023. február 18. 04:48
Megható szomorú gyászversed András.
Szívvel olvastam.
Feri