Szerző
Kovács Roland Attila

Kovács Roland Attila

Életkor: 18 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 118 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2023. február 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kovács Roland Attila

Gyilkosság

Nem tudok már menekülni,
ideje lesz, kár lefeküdni.
Lefeküdni a puha kebelre,
ezzel együtt kirendelve.

Kirendelve vagy megrendelve,
akárcsak az a csoda,
amely már nem hat az emberre,
ezáltal te el vagy engedve.

Elengedtek, nem várnak vissza,
véredet most a Tisza issza.
Megissza, már-már bekebelezi,
az ember a kezét összeteszi.

Már csak remélsz,
nem számítasz jobbra,
beülsz a leghátsó sarokba.

Sarokba... Inkább a marokba,
amely összeszorít,
sokkal jobban kilapít,
az életből pedig kiszorít.

Kiszorítva érzed magad,
mindenki letagad.
Letagadtak, ellöktek,
teljesen megöltek.

2022. szeptember 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572023. február 14. 12:49

Szomorú, nagyon szép alkotás Roland.
Szívvel gratulálok.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom