Kovács Roland Attila

Gyilkosság

Nem tudok már menekülni,
ideje lesz, kár lefeküdni.
Lefeküdni a puha kebelre,
ezzel együtt kirendelve.

Kirendelve vagy megrendelve,
akárcsak az a csoda,
amely már nem hat az emberre,
ezáltal te el vagy engedve.

Elengedtek, nem várnak vissza,
véredet most a Tisza issza.
Megissza, már-már bekebelezi,
az ember a kezét összeteszi.

Már csak remélsz,
nem számítasz jobbra,
beülsz a leghátsó sarokba.

Sarokba... Inkább a marokba,
amely összeszorít,
sokkal jobban kilapít,
az életből pedig kiszorít.

Kiszorítva érzed magad,
mindenki letagad.
Letagadtak, ellöktek,
teljesen megöltek.