Nomád
Kezemet szorítva félelmeim vezetnek
kiégett létezésem sivatagán át...
Az idő nem segít. Az emlékek elenyésztek...
Nomád lelkem nem leli táborát.
Rideg gondolatok tükröződései
hűvössé dekorálják arcom...
Mentális maszkot hordok magamon.
Szorongás minden pillanatom...
A lidérc andalító fénye ragyog
érzéseim pöcegödrében...
Émelyítő bűze ellep, mérge
átalakít a sötétben...
Hideg szélként bennem kavarog,
elborít ez a toxikus vihar...
Átbillent! Rám mosolyog, majd
gyötör, eltakar...
Szűk korlátaim el nem engednek...
Kezemet szorítva félelmeim vezetnek
kiégett létezésem sivatagán át...
Nomád lelkem nem leli táborát.
Vers Mindenkinek (Facebook)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
txaba_thot2023. május 4. 11:15
Érdekes vers.
Gratulálok!
Csaba
Tomnemtom(szerző)2023. február 27. 09:23
A szorongást nem más okozza, hanem önmagunkban a félelmeink, sztereotípiáink, hitünk, stb.
Bent a buta fejünkben....
Tomnemtom(szerző)2023. február 27. 09:18
Köszönöm!✌
Alyz2023. február 14. 21:08
Kedves Tamás ! Szorongásra minden nap minden percében van okunk.
Keményen lökjünk el magunktól minden rossz gondolatot, rázzuk le a bénító kezeket.
A tábor itt van bennünk.
egoka722023. február 14. 20:19
Szokásos remek színvonalú vers
Grartulálok szívvel
feri572023. február 14. 19:53
Kiváló szép önismeretversedhez Tamás.
Szívvel gratulálok.
Feri
PuZsu2023. február 14. 13:47
Nomád lélek otthona a nagyvilág,
s önmagában lelheti meg táborát.🥰
Szeress élni csakazértis! Szívbéli öleléssel
Zsuzsa
MarcziM.Mathias2023. február 14. 12:04
Jó vers!
Igazi "nomádos"!
Szívvel:
Mathias
kicsikincsem2023. február 14. 10:25
Egyedi versedhez szívből gratulálok!
Ilona