Sicc a problémáknak!
Elzakóztam a nagy zuhéban,
Sérülve nem, de pucéran
Igen. Igen, ruhátlanul!
Földet értem vadul, s tanul
Az ember a fájdalomból,
A kudarc, a szégyen le nem lombol.
De ha mégis kúszik az érzés,
Mélyen a kétség pislákol,
Az majdnem olyan kellemetlen,
Mikor a macska virnyákol.
De akkor is mit teszel?
Nemcsak tűröd tétlenül,
Odamész az ablak elé -
dobban a láb, tapsol a kéz, sicceg a száj:
"Menj innét!"
Az utolsó versszakot apukám inspirálta.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1-9-7-02023. február 15. 20:05
Nagyszerű versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
feri572023. február 14. 12:51
Remek mindennapok versed Krisztina.
Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
Mikijozsa2023. február 14. 12:47
Ez a szép vers tartalma érzelmi szférája szuper jár a szív, nagyon tetszett
John-Bordas2023. február 14. 12:03
Nagyon jó, tetszik, nagy szívvel gratulálok hozzá ölel János szeretettel
Taki2023. február 14. 11:30
Szellemes versed szeretettel szívelem! A "sicceg" szót különösen szeretem!
Laci