Sors
Csak játszik velem,
Teljesen hülyére vesz,
Hol hagytam az eszem?
Akarom, de meg nem kapom.
Majd idővel feladom,
S akkor aranytálcán kapom.
Pontosan így volt ez veled is.
Nem akartam már szeretni,
S neked muszáj volt megjelenni.
Itt teremni s megmutatni,
Lehet még boldogan élni,
Őszintén mosolyogni.
Amint elhittem, szótlanul eltűntél,
Bár az emlékeimben is megszűnnél!
Mert tudom, ha feladom, újra feltűnnél.
Ez a sors keze,
Mely csak játszik velem,
S nem tudom, hol hagytam az eszem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nawo2023. február 14. 08:58
Bizony, kedves Bernadett!
Mi magunk intézzük sorsunkat vágyainkat, szerelmeinket úgy,
ahogy szerintünk, nekünk a legjobb!
Szép és bánatos versedhez gratulálok!
gypodor2023. február 14. 07:56
Bizony! Lehet itt boldogan élni!
Tetszik a sorsversed!
Gratulálok
Gyuri
feri572023. február 14. 06:31
Szomorú, nagyon szép alkotásodhoz Bernadett,
. Szívvel gratulálok.
Szeretettel
Feri