3. Utolsó ajándék
Szépen megöregedtem
alig van már hátra
az élmények mögöttem
érek a halálra
akkor a semmiből
felbukkant és nézett
csillogó szeméből
kacagott a végzet
orvul elhitette
lehet bennem erő
előjöhet még a
rég eltemetett nő
pár pillanatra
elhittem hogy lehet
nem érezni tudni
az elmúlt éveket
újra voltam éltem
fiatalon szépen
köszönöm hogy ez még
megadatott nékem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
agg.dona(szerző)2023. február 27. 06:19
Kedves Taki!
Nagyon szépen köszönöm! Dona
agg.dona(szerző)2023. február 27. 06:18
Kedves Mathias!
Kedves soraid reményt keltőek. (Bár, ha majd mind a 17-et végigolvasod, kiderül, hogy nekem alig kezdődött meg, már be is fejeződött... - de nem akarok a dolgok elébe menni. Mivel kéthetente jelenik meg egy a sorozatból, ebben a tempóban, mire a végére érünk, épp egy éve lesz a történéseknek. Addig meg ki tudja? Sok minden történhet. Hátha Neked lesz igazad.) Dona
Taki2023. február 26. 13:55
Nagyon tetszik! Szívelem!
Laci
MarcziM.Mathias2023. február 26. 13:39
Miket nem gondolsz az életről!
Még csak most kezdődik!!
Szívvel:
Mathias
gypodor2023. február 25. 09:05
Remek vers
szívvel
Gyuri
orpheus35352023. február 25. 08:11
A boldogság ajándék, teneked adatott. tetszett a vers.
Ildikó
Motta2023. február 19. 16:57
Jó ez az ajándék!
Szívvel olvastalak.
Motta
Szickey_Me2023. február 14. 00:15
Egy nagybetű, egy pont.
Mintha ez lenne a legfinomabb és legmegérintőbb vers eddig a sorozatból.
Az Olvasó talán még finoman meg is érintené, meg is simogatná egészen óvatosan ezt a verset, hiszen úgy tűnik, a kedvesen magányosabb, esetleg szomorúbb, esendőbb, érzékenyebb, kiszolgáltatottabb, vágyakozó és sérülékenyebb valódi, örök női gondolatok határozottan körbelengik ezeket a sorokat.
O, most bennem is elszomorodott egy kis leánykatenyérben tartott sziromhalomnyira a világ ... :(
Köszönöm szépen, kedves Donatella,
Szickey
CD57.sz2023. február 13. 15:08
"köszönöm hogy ez még
megadatott nékem..."
Azt gondolom, hogy életünk felezőpontján túl is van
jogunk a boldogsághoz....
Szívvel olvastalak:
Klári
feri572023. február 13. 13:49
Remek alkotásod Donatella.
Szívvel olvastam.
Feri
kicsikincsem2023. február 13. 12:19
Tetszett, szeretettel, szívvel gratulálok!
Ilona
John-Bordas2023. február 13. 12:09
Drága Magdika, csodásan élet ízű vers ez,így van a nő soha nem "szűnik " meg létezni, csupán eltakarhatja az idő fátyla,de mindig kész a megmutatkozasra ha elocsalogatja valaki a nőt, nagy szívet érdemelt a versed ölellek szeretettel János