A kilátásom...
Nem adom fel a kilátásom
Balladákat búgva zsong a határ
Egymásba fogódznak az ágyások
Mint egy csapat copfos kóristalány.
Érdektelenség a perspektívám?
Tán azzá kellett volna válnom
A mindegyek testeit mégsem bírják
Megtartani a csontállványok.
Szorongatom a kilátásom
A mellem csupa ólom tőle
Ám pupillámban a vágányok
Csak üresen tekergődznek.
Bármilyen is e panoráma
Rajtam mint szellem suhan a batár
S a göröngyök közt ott a sálam
Mellyel megfojtottam a kóristalányt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 19. 14:15
Szívvel olvastam:
Mathias
m.falvay2023. február 13. 20:13
Szépre írt kesergő .
Szívvel Miki
feri572023. február 12. 18:05
Szomorú, nagyon szép alkotásod Éponine.
Első Szívvel olvastam.
Feri