Börtönöm ablakából
Itt a tavasz.
A Nap besüt ablakomon,
Fel is melegíti
Az én rozsdás láncom.
Odamegyek az ablakhoz,
Hogy arcom melegítse,
És talán egy kicsit
Szívemet hevítse.
Odakint a szabadság,
Virágba borult a táj,
De idebent a magány
A betonfal túloldalán.
Az őr fegyverrel kezében
Rám néz a toronyból,
Ő hamarosan hazamehet,
Délután hat órakor.
Galambok szállnak
Az ablakom előtt,
Melyet a rozsda
Már réges-rég benőtt.
Néhányuk nemrég
Költözött a padlásra,
Senki nem hiszi el,
Hogy szabadságból rabságba.
A dombtetőre szalad fel
A kis mezei nyúl,
Ő tudja, amit én nem,
Hogy mi van a dombon túl.
Ha szabad leszek,
Szeretném én is tudni.
Remélem, nem gyengülök el,
Én is úgy fogok futni.
Visszaülök helyemre,
A láncnak is legyen öröme.
Én gondolkodom helyette,
Ő már tudja, hogy mi az ő bűne.
2017. február 25.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2023. február 6. 12:22
A verset szívvel olvastam, gratulálok!
Ilona
ralyi(szerző)2023. február 5. 18:58
Köszönöm
feri572023. február 5. 05:57
Remek alkotás Szabolcs.
Szívvel olvastam.
Üdvözlettel.
Feri
Any2023. február 4. 22:33
Kedves Szabolcs!
A saját börtönünkből csak saját magunkat tudjuk kimenteni. Nem lehetetlen, a versed tetszett, szívvel olvastam:
Andrea