Ujvári László

Kedvesem

26 év bennem minden évszak, meg a ráncaim,
Egy naplemente előtt állva rázom le a láncaim.
S ha táncra hív a búcsú, jegyezd meg hát, kedvesem,
Én csak teérted akartam egy kicsit többnek látszani.

A karunk között meleg volt, ha
Átkaroltál,
Magunk voltunk ketten, de az elmúlás,
Mi ránk hajolt.
Nem éreztem hűvöset, csak
Vágyat ott,
Hol hegek hagytak lent a hóban egyre mélyebb
Bánatot.

Most időt kérnék évekkel, de így
Csodás,
Hogy egy zongora, mi lejátssza a sorsunkkal a
Változást,
Lásd, itt ülök a kis szobában, merengek,
S kiötlöm
A még megmaradt hangulatom, majd utána kitöltöm... egy pohárba.

És elmegyek, de vissza már nem térhetek,
Hol tengerek meg utak közé szorultak az életek,
Ott lépkedek a homokban, nincs mennyország, sem pokol,
Szimplán néhány törött darabkám, mit otthagytam romokban...