Zsó

Kis Herceg

Rózsa

- ötezer rózsát is nevelnek, mégsem találják, amit keresnek.
hadd szeressek,
egy rózsát egy életben leljek.
hadd éljek,
s ne legyen baljós az élet.
lehessek vele boldog,
mert szomorú nélküle is lehetek.
csókolja homlokom,
ölelje testem,
törjön össze, ha kell,
s térjen észhez lelkem.
mindenségemben kapja tüském,
érzem, ha fáj
kellemes, hideg orcán.
üveg borít, puszta kemény,
alattam a bolygó oly` nehéz.
tégy úgy, hogy szeretsz,
akár tévhit is lehetsz.
zúzd össze lelkem,
leveleim tőled kell rejtsem.
kinyílok, ha kell,
de keress, ha elveszem,
kutasd át az univerzumot egy az egyben.
egyszer fülembe súgtad,
én vagyok az egyetlen, kinek szívét elloptad,
bolygójáróm, mondd, tényleg én vagyok a holdad?
szerelmes hatalmas szemek,
ragyogó lelkek,
összekötve életet és halált
hullatja levelét a virág.