Kardos Ildikó

Kar(d)ácsonyra

Karácsonyi ajándékvers

A mi storynk különleges, akárcsak mi ketten,
Versírásra most én ezért is vetemedtem.

Az én családom művészlélek, táncolunk és írunk,
Színészkedünk, zenélünk, röhögünk és sírunk.

Gondolkodtam, karácsonyra mit is adjak Neked,
Amitől nemcsak a napod lesz szép, a heted!

Adjak könyvutalványt? Vehetnék egy könyvet,
Az nem jó, nem csalna az arcodra könnyet,

Valami jobb kell, megérdemled nagyon,
Ezért a fantáziámat szárnyalni hagyom.

Megható kell, karácsonyi rénszarvas, az szép!
Vagy lehetne rólam egy csillogós kép...

Karácsonyi szánkós pulcsi, ami viszket nagyon?...
Szereti mindenki, de jobb, ha ezt hagyom...

Kovácsoltvas pásztorjáték? Marcipán Szűz Mária?
Vajon a nappalidban mennyi ideig állna?

Nem adok semmit, hisz itt vagyok Neked én,
Bomba jó nő, csak kicsit már vén.

Hétévesen különmentünk, ötvennél meg vissza,
a köztes negyvenhárom nem teljesen tiszta.

Jó, hogy újra találkoztunk, jobb később, mint soha,
nincsenek véletlenek, ez maga a csoda.

Remélem, hogy jövőre is együtt, hogy Veled...
Még ha a sok munkától ki is lóg a beled.

Köszönöm, hogy a barátnőd lehetek,
Szólj, ha érted bármit, de bármit tehetek!

Ha éjszaka felhívsz, ugrom én azonnal,
csak még befejezem, amit elkezdtem egy fazonnal.

Számíthatsz rám mindig, ha baj van,
Na, nem most, most nem jó, majd... majdan.

Segítség kell? Ne vacillálj, szólj nekem bátran,
Maximum nem látsz mást belőlem, csak a hátam.

Azt is köszönöm, hogy a barátom lettél,
Akkor is imádlak, ha bármit is tettél.

Senkinek nem szólok, a titkaid megőrzöm,
És megvigasztallak, nem rossz hely a börtön.

Egyszóval, mindent, de mindent köszi!
Karácsonyi imádattal: a fia meg a szöszi.