A fiamnak
Először írok számodra verset,
hogy átélhesd azt a terhet,
Ami most van bennem s a szívemen.
Nem hagy nyugodni szüntelen.
A mamával való szakítás
egy jól megfontolt váltás.
Nem értjük meg egymást,
szegeztük feléd a célzást.
Születésed előtt a pap mondta,
mi legyünk az elsők, aztán a baba.
Amikor megszülettél,
számomra jött a búcsúlevél.
A mama folyton válni akart,
eltemette bennem a magyart.
Megtiltotta, hogy magyarul beszéljek Hozzád.
Fontosabb a lengyel, azt a nyelvet használd.
Te voltál az első,
én a háttérszereplő.
5 évig Te tartottál össze minket.
S végül nem bírtam a terhet.
A mama semmibe vett,
veszekedtünk előtted.
Már rám sem legyintett.
A sok próbálkozás sem segített.
Egy gyerekvigyázó szobatárs lettem.
A feleségem soha nem volt mellettem.
Tudom, én is hibás vagyok.
Beismerem, elgyengültem, meghalok.
Öngyilkos akart lenni a mama.
Elkezdett inni minden éjszaka.
Visszaszokott a cigire.
És rendszeresen ment a dilibe.
Minden rosszért engem okolt,
a láng, a szeretet "összeomolt".
Sok mindenen változtattam,
de nem volt elég, folytassam...
Sokszor mondta, hogy válni akar,
én voltam a szemébe a tetves rovar.
Mondogatta többször előttünk Neked,
hogy sírva elhagy minket, Téged.
Minden közös játéknál,
a mama távol volt a háznál.
Tanítottalak, festettünk, játszottuk,
lengyelül írtunk - olvastunk és hintáztunk.
Sétáltunk, bunkert építettünk, legóztunk,
vonatoztunk, bringáztunk, szánkóztunk,
bújócskáztunk, táncoltunk, birkóztunk,
lubickoltunk, gyurmáztunk, akadálypályáztunk.
Fociztunk, hógolyóztunk, lufiztunk,
szappanbuborékoztunk, láváztunk,
fogócskáztunk, ugráltunk, autóztunk,
árnyszínházaztunk, bűvészkedtünk.
Titkos bevetéseken voltunk,
meséket olvastunk, Nintendóztunk,
kutyussal játszottunk, nevettünk,
a mama soha nem volt ott velünk.
Nem bírtam a megaláztatást,
a kínt, a gyötrelmet s a nyomást.
Amikor megmutattam, ki a férfi a háznál,
elsírta magát, s manipulált az agyamnál.
Mikor azt mondtam, hogy vége,
hogy visszamenjek, meg se kérte.
Gondoltam az újrakezdésre,
Hátha sikerül a család kedvére.
Párterápia, mondta, hogy rossz ötlet,
mert a kapcsolatunk végképp kudarcba dőlhet.
Inkább Nekem kellene egyedül.
Nálam vannak problémák legbelül.
Most külön élünk, hetente látlak.
Szívemmel boldogan, felkészülve Várlak.
Kevesebbet sírsz, és nem ordítasz.
Lelkemnek nyugalmat nyújtasz.
Gdańsk, 2021. október 7.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
priszler(szerző)2023. március 4. 06:30
@Kicsilany47: köszönöm szépen :)
Kicsilany472023. március 3. 16:56
Nehéz sors. Nehéz vers. Nehéz bármit írni... Picurka remény csillan az utolsó versszakban. Talán kisfiaddal együtt az is nő majd. Együttérző szívet hagytam nálad.
priszler(szerző)2023. február 26. 22:18
@Detti: fájdalmas, de az életmegy tovább, a jó dolgokra gondolok, a rossz dolgok már a múlté :)
Detti2023. február 24. 08:34
Most külön élünk, hetente látlak.
Szívemmel boldogan, felkészülve Várlak.
Kevesebbet sírsz, és nem ordítasz.
Lelkemnek nyugalmat nyújtasz.
Nagyon fájdalmas sorok, szomorú együtt érző szívvel olvastam, mert egyedül maradtam mikor 2. lányommal terhes voltam. Gyerekeket nagyon sajnálom azóta is...
Sok kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben!
Üdvözlettel: Betti
priszler(szerző)2023. február 6. 13:23
@Edeke: köszönöm, hogy elolvastad :) Nem kötelező hozzászólni :)
Edeke2023. február 6. 07:08
Nem is tudom kit kell ilyenkor hozzászólni
priszler(szerző)2023. február 5. 06:39
@Szickey_Me: köszönöm soraidat, a megnyilvánulást sokat jelent ez számomra.
Szickey_Me2023. február 4. 23:55
Érdekes vers, hiszen nagyon, tiszteletreméltóan őszinte, nagyon személyes, ám én, mint egy személy leánykaolvasó, mégsem érzem magam alkalmatlannak, és ez nagyon fontos.
Tiszteletet vonz ez a vers. ... és amíg a vers minden egyes versszaka igen nagyon komoly, nagyon sokat képes adni, mindazzal amit az imént igyekeztem megemlíteni. ... és még oly módon, amit még nem sikerült megfogalmaznom.
Plusz a versszakok mellett még sokkal többet mondd el nekünk ez a vers.
Feltétlen nyomot hagyó alkotás a magam kisszámára.
A vers megszólítási iránya pedig külön is nagyon lényeges, vagyis ez a kapcsolat, hiszem, elszakíthatatlan, bármily viszontagságok elé sodródunk is az életünkben: vagyis az édesapa és édesgyermeke közti igaz, őszinte, mindig dobogó szívkapcsolat.
Köszönöm szépen a verset, kedves Fülöp, ugyanitt szeretnék csupacsupa jót kívánni Neked, és mindazoknak, akik Számodra fontosak.
Szickey
priszler(szerző)2023. február 4. 20:32
@feri57: köszönöm szépen
priszler(szerző)2023. február 4. 20:31
@John-Bordas: ilyen is tud lenni az élet, koszonom, hogy itt jártál :)
priszler(szerző)2023. február 4. 20:31
@CD57.sz: Köszönöm, hogy elolvastad :)
kíváncsi vagyok mit fog mondani a fiam, ha majd elolvasa pár év múlva ...
CD57.sz2023. február 4. 16:12
Az utolsó soraidban ott van minden! Ezek a dolgok
a legfontosabbak. A szakítás mindig fájdalamas
veszteséggel jár, de....
Versedhez szívvel, szeretettel gratulálok:
Klári
John-Bordas2023. február 4. 15:32
Élet ízű (sajnos túlságosan is az) ,hogy tragikus már nem is említem, szívvel olvastam ölel János szeretettel
feri572023. február 4. 12:48
Szomorú, szép alkotás.
Szívvel gratulálok.
Feri