Miattad
Önző lettem, akárcsak te.
Szörnyű gondolatok cikáznak a fejemben.
Nincs már bennem bűntudat.
Csak úgy kisajátítok dolgokat.
Igényt tartok rá, pedig nem az enyém.
Az elérhetetlen lett a gyengém.
Észrevétlenül átírtad a határaimat.
Sajátomként használom szavaidat.
A tükörbe nézek, és az arcod látom.
Ugyanazt a hazug játékot játszom.
Csak most én állok a másik oldalon.
Elérem, hogy a másik engem akarjon.
Megvezetem és egy láncon tartom.
Pedig nincs belőle hasznom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
zeanna2023. február 4. 16:11
Szomorú versednél szívet hagyva gratulálok Szinti. Üdv. Anikó
John-Bordas2023. február 4. 12:39
Nagyszerű "lélektani "vers, sajnos igaz,az ember ha fájdalmat szenved el "belerug "a kutyába mintha azzal jobb lenne, de nem jobb senkinek sem,sőt mindenkinek rosszabb. Az igazi megoldás megerteni, hogy nem minden szerelem sorsa az örökkévalóság, némely szerelmesnek a szerepe, hogy megtanitsak számunkra az elengedes "művészetét " anélkül hogy gyűlölködés lenne belőle, tetszik a vers, szívet érdemelt ölel János szeretettel
gypodor2023. február 4. 12:14
A tükörbe nézek, és az arcod látom.
Ugyanazt a hazug játékot játszom.
Csak most én állok a másik oldalon.
Hát igen! Bár van más megoldás is.
Szeretettel
Gyuri
feri572023. február 4. 11:13
Szomorú szép alkotás Szinti.
Szívvel olvastam.
Feri
MarcziM.Mathias2023. február 4. 10:49
Szívvel olvastam.
Gratulálok:
Mathias