Én: A csendes víz...
Békésen, néha hullámzó víz
Mint a csendes szellő, édes íz
Egy kövecske csobban
Hullámok miatt kissé robban
S ha ezernyi tűzben égő kő ér bele
S ki is alszik szinte a fele
Hirtelenjébe úgy füstöl és párolog
Küzdve áramolva csak tántorog
Gőzt teremt, harcot vív ellene
Morajlik, s aztán durr bele
Hogy túléli-e? Hogy mennyit bír még?
Kialvó tűz, tenger, eltűnő víz, kibírta rég...
S újra eső esik, hogy újra megtelik már
Új erővel bír, lecsendesül hát...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 10. 15:50
Komoly alkotásod alapján figyelőbe veszlek(12), és
szívet küldök:
Mathias
cher_louis2023. február 4. 09:17
Ennek a versnek ereje van! Szívvel!
Anka372023. február 4. 08:52
Nagyszerû vers
feri572023. február 4. 06:08
Remek, nagyon szép önismeretversedhez Dorina.
Első Szívvel gratulálok.
Feri