Dóra Boglárka

Mit érzek?

Néha valaki meg tud bántani, megszűnik minden fájdalom.
Amíg valami miatt újra azt érzed, és ezután minden visszatér, minden világ,
minden fájdalom, minden pillanat.
Hogyan is érthetnéd meg, hogy honnan jövök?
Hiába kérdezel, hiába hallgatsz meg, nem igazán hallod, érted vagy érzed át.
Nem tudod a történetem, nem jártad az utam, nem láttad, amit én láttam.
A múltam meghatároz engem, megmondja, ki vagyok én.
Láthatatlan, néma és felesleges, ez vagyok én!
A látszat és a valóság nem különbözött egymástól, ez karolt fel és ez taszított le...
Már semmi nem az, aminek látszik, és a szomorúság töltötte meg lelkemet.
Mélyebben és mélyebben tartottam magam. Már semmi nem tud kivezetni ebből.
Csapdába estem az élet nyomorúságában.
Lelkem nem látja a fényt, a hajnalt érezni, remélni, álmodni.
Megtaláltam lelkem legsötétebb éjszakáit, amik nem akartak megszűnni...
Úgy látszott, mindig éjszaka van és rémálmok, és egyszer csak reggel
csodálkozol, miért, de próbálod magad túltenni ezen az egészen, és valahogy túlélni.
Azt szeretném kívánni, az életem fontos dolgait visszakapjam.
Hallani, ahogy anyukám a kedvenc dalomat énekli, vagy újra látni a mosolyát!
De ha nem is kaphatod vissza, ne gondolj rá, hogy itt hagyott.
Tudom, kétségbeesett vagyok, de hogy érezzem másképp?
Ha azok a dolgok, amik fontosak nekem, fenyegetve vannak?
Sok ígéretet hallottam már eddig, de ezek csak üres szavak...
Aztán minden reggel felkelt a nap, de tudod, hol?
Egy bizonyos helyen, mindig máshol!
Nehéz megtalálni az utad, ha mindig költözöl.
De mindig megérkezek, hogy függjek valakitől! Lassan teltek körülöttem az évszakok,
nagyon lassan, ezidő alatt úgy látszott, hogy a világ nem húzható ki újra a lábam alól.
Szilárd talaj a lábam alatt, remény kis rügyei,
lassan próbálok bízni az új életemben, azt kívánom, hogy valaki azt mondja nekem, jó ez így!
Majd talán egy napon soha nem leszek egyedül,
mert mindig lesz egy apukám, aki erőt vesz magán a kedvemért.
Mert talán én nem tudok magamért erős lenni.
Ez a múltam, ez a történetem, de nem kell ennek meghatároznia a jövőmet!