Egyenként, egyedül
A fájdalmaim? Másnak mesék.
És folyton megy a vádaskodás,
Ahelyett, hogy megértenék,
Hogy miért van ez a romlás.
Félek, nem fog menni, elesek.
Elesünk, egyenként, egyedül.
Ez a sors, a sorsom lenne.
Nekem, vagy mondhatnám, nekünk.
Kinek kín, terhelő csapás,
Ha mi kettesben maradunk.
Lehet ez időpazarlás.
De mégis, ebből is tanulsz.
Már boldog vagyok. El is hitték.
Ettől fogva nem ér engem vád.
A lényemet a falra kenték,
De engem ez sem érdekel már.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 4. 11:10
Ne törődj vele hadd kenjék ha ettől boldogabbak.
Te csak járd a magad útját!
Negyedik figyelővel, szívvel gratulálok:
Mathias
CSIpakValeria2023. február 4. 09:24
Fájdalmas a vers. Átitat engem is. Mégis enyhén, szépen megfogalmazott. Tetszik. köszönöm.
feri572023. február 4. 06:59
"Kinek kín, terhelő csapás,
Ha mi kettesben maradunk.
Lehet ez időpazarlás.
De mégis, ebből is tanulsz."
Szomorkás érzelmes fájdalomversed Dalma.
2. Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
Nawo2023. február 3. 21:43
"Egyenként, egyedül" nagyon jó cím, Dalma!
Elindultál saját mélységeid felé, ne felejtsd el a kivezető utat sem. :)
Tetszik.......nawo