Az Égbolt harca
Sötét esőfelhők gyülekeznek
Legyőzték a Napot ma éjjel
Egyre jobban tülekedtek
S végül elfoglalták fölénnyel.
Sírna a Nap, de ő csak mosolyog
Zokognak helyette a felhők
Az ég most szürkén gomolyog
S földbe csap az első mennykő.
Ellepett mindent a szürkeség
A Nap fénye elhalványult
De beindult a vízikerék
S a fűzfa a mennykőbe belefájdult.
Hajlongva megadta magát a fa is
A kerék engedelmesen forog
De a szürke felhők mögül mégis
Felbukkan a Nap, s a földre rámosolyog.
Felszáradnak a pocsolyák
Fényt hoz a fának újra
Felélednek a fakoronák
S a felhők elvonulnak dúlva.
2023. január 27.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 10. 16:05
Megérdemled a szívet, küldöm is!!
Gratulálok:
Mathias
feri572023. február 4. 06:21
Remek ,hangulatos természetversed Lehoczky.
3. Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
Mikijozsa2023. február 4. 04:10
a felhők elvonulnak, nagyon szép befejezés egyébként az egész vers egy műremek, szívvel gratulálok
John-Bordas2023. február 3. 22:11
Jól megirtad, szép kepekke,remek természet vers,szívet érdemelt ölel János szeretettel