Akusztikus
Szétszakad a tér... s
a karakterem akusztikázik...
Érzem a semmit... kívánom...
Nem értik. Én nem mondom...
Ha mondanám is...
Túl radikális...
Szánalommal tekintő
gondolat-merengő...
Korát meghaladó mélységek
sötétségébe veszek...
Nem tudok mit kezdeni veletek...
Hiába beszélek.
Szétszakad a tér és
ha mondanám is...
feledésbe` hagynám...
Nem értik. Én nem mondom...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 7. 19:15
Azon vagyok, hogy megértsem.
Talán sikerül is. Mindenesetre szívvel olvastam:
Mathias
Szickey_Me2023. február 7. 13:00
Igen, mintha itt-ott kicsikét bennem is visszhangoznának a sorokból ...
... vagy még annál is kicsit jobban.
Ezek a világhelyiségek és azok rezgései igen erősek lehetnek ám.
Ha esetlegesen gyakorta kevesebb a kiadható VIP belépő ... kiemelkedő világok lehetnek ezek.
Nagyon köszönöm, kedves Tamás, kedveltem a kellemes vershosszakat egészében és szakaiban, a rendezést, valamint a gondolatok befejezetlenségét szimbolizáló hárompontokat, igen, én kedvelem őket, mert utána egy újabb szoba nyílik rendszerint, azon nyitott ablakkal, azon széthúzott függönyökkel, azon ki-be szaladgáló szellővel ...
Nagyon szépen köszönöm,
Szickey
feri572023. február 4. 07:06
Remek, kiváló önismeretversedhez Tamás.
Szívvel gratulálok.
Feri
egoka722023. február 4. 04:18
Nagyon jól megírt,gondolkodásra késztető vers.
Gratulálok szívvel