Furman István

Ördögi tánc

Csillog az emlékeimben
a színpompás fények ragyogása.
Még lüktet belsőmben a dübörgő
zene morajlása.
Lábaim szüntelen járnak
jobbra-balra a ritmus mozgásában.
Mégsem mozdulok, képzeletem
táncol a félhomályban.

Érzem, kezemet megragadja,
és a táncparkett közepére húz.
Lassú és szenvedélyes táncot kezdünk járni.
Mint két rózsaszál összefonódása,
úgy indul lépés lépés után:
suhanó keringő, szoros tangó,
gyors csacsa? Mi lesz a tánc végső ritmusa?

Ki az ördöggel táncol, előbb-
utóbb rálép a lábára.
Tán végig ő volt a partnerem
életem báljában.
És táncolok tovább, míg a muzsikaszó
el nem halkul, és vele együtt leáll életem
fergeteges tánca.