Orvos Csilla

Tudom, mit érzel

Írásaim arról szóltak csupán,
Mit is jelentesz nekem,
S hogy a szavak ne hangozzanak bután,
Arról írok én, mi vagyok neked.

Szemeidben ott van egy pici csillag,
Mely felragyog, ha rám nézel,
Minden bánat elillan,
Amint a karjaid közt érzek.

Ismeretlen út ez számodra,
S féltél, rossz irányba vezet,
Érzésekkel teli lelked vándora
Elindult, s győzött ellened.

Nem vagyok senki és semmi,
De szemeid mást látnak,
Tudod, hogy minden megéri,
Mert a boldogság percei reánk várnak.

Egyetlen pillanat volt, emlékszel?
Mikor először egymás mellett álltunk,
Mi még nem tudtuk, mi lehet eme égi jel,
De ott két félből egy egésszé váltunk.

Érzéseid irántam, akár az óceán,
Mély, végtelen s viharos,
Szép lelked törékeny, mint a porcelán,
S ezt elrejti egy férfias harcos.

Rejtegesd tovább, én mindig látni fogom,
Napról napra nézlek, és egyre jobban látlak,
S kérdezed, mindezt honnan tudom?
A szerelem nem más, mint csoda és varázslat.