Táncolni az esőben
Táncolni van kedvem az esőben,
Nagyokat nevetve, ó, drága kedvesem,
Szeretve lenni a napsütötte égen,
És utálva lenni a sötét fellegekben.
Szeretnék nevetni a végtelen nyárban,
Szeretnék szeretni a végtelen határban,
S amennyi csillagot látok, mindet lehoznám,
Hogy egy nap együtt nevessünk, drágám.
Szeretve, utálva... nem fontos,
Csak ne legyek egyedül...
S néhány porszem tovaszáll,
De mégis hűtlenül.
Ó, drága barátom,
Ne hagyj el, s légy velem
Azon a hűvös őszi napon,
S éreztesd gyenge szereteted!
Fogd meg hát karjaimat,
Táncoljunk a Holdon,
Ne légy szomorú,
Éljük meg azt a napot!
Az utolsó nap is eljön majd,
De mindig itt maradok veled.
Csak legyél olyan kedves,
Hogy mindig táncolj vélem!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 3. 16:42
Szuper jó vers!
Szívvel, figyelővel gratulálok:
Mathias
John-Bordas2023. február 3. 13:00
Jól megirt vers, szívet és figyelőt adtam szeretettel ölel János
Bo_Flowers2023. február 3. 12:35
Nagyon megható verset írtál a szeretetről ügyesen megoldottad brávó gratulálok hozzá neked elismerésül csak így tovább ügyesen és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt
feri572023. február 3. 11:06
Szomorú, nagyon szép alkotás Tímea.
Első Szívvel jelölöm kedvencnek.
Szeretettel.
Feri