A szív mint vágtató lovak a pusztán
A törött lélek elleni elme a puskám
Oly sok csók töltötte már táramat
De mind áldozata pokoli áradat
Zihál a tüdő csak még egy lélegzet
Nem teheted hogy így végezd be
Zsibbad minden végtag az agy elbukott
Tudom hogy nem a menny hova eljutok
Emlékszel bátorság amikor szárnyaltál
De hűlt helyed már csak árnyat vált
Emlékszel mosoly mikor eljöttél
Tőlük egyre szebbre fejlődtél
Mára már semmi sem őszinte
A pánikbetegség mind fellökte
A harcos páncélja csak rozsda fém
Remény hogy a szikra még benne él

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

feri57 2023. február 3. 06:27

Szomorú,szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Üdvözlettel.
Feri

molnarne 2023. február 2. 21:54

Szépen megírt szomorú soraidat szeretettel szívvel olvastam:ICA

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom