Kiéhezett magány
Szösszenet III.
Bekebelez, megcsócsál,
majd kiköp a magány,
nem hallok túl az élet
mély, tompa moraján,
ingatag reményem dől,
akár a kártyavár,
sikoltok, de hangom
süket fülekre talál.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Detti2023. február 3. 08:35
sikoltok, de hangom
süket fülekre talál.
Ismerős érzés, nagyszerű versed elismerő szívvel olvastam!
Üdvözlettel: Betti
60afrod2023. február 2. 20:29
Kedves Clarissa!
Remek versedhez szívvel gratulálok!
Szeretettel:Ildikó
John-Bordas2023. február 2. 19:12
Jól megirt vers, tetszett, szívet érdemelt ölel János szeretettel
daneei2023. február 2. 17:16
Kesernyés alkotás de remek! Tetszett a hangulata!
feri572023. február 2. 16:59
Ilyen világban élünk Clarissa.
Remek versedhez.
Szívvel gratulálok.
Szeretettel.
Feri
Mikijozsa2023. február 2. 16:56
Ez az a világ, ahol a süket fülek egyre süketebbek, bozony igaz, szívvel olvastam