Reggeli kérelem
Az óra rám int,
reggel már megint.
A világ vár, a kését élezi,
kellene valami, legalább fél deci,
ami simít, tompít és bátorságot ad,
hogy mikor arcomra fal adja a másikat,
akkor vérem mellé ne hulljon könnyem,
elviseljem vígan, mosolyogva, könnyen,
hogy ez a világ mennyire durva,
rám néz és üt, újra meg újra,
s feledjem a vérző sebeket,
a testemet borító hegeket.
Sóhajom száll az égre:
legyen már végre
VÉGE.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Jamester_Smith(szerző)2023. február 9. 09:27
@Bella: @Detti: @Mikijozsa: @feri57: @daneei: Hálás szívvel köszönöm a tőletek érkező bátorító gondolatokat, lelki megerősítéseket. Jól tud esni minden kedves szó ezekben a nem túl könnyű pillanatokban, melyeket mostanság át kell élnünk. Hasónlóképpen én is kívánok nektek sok mosolyt és jó egészséget.
Bella2023. február 3. 12:37
Szívvel, átéléssel, szívvel olvastam! ami nem öl meg az megerősít....
Detti2023. február 3. 11:57
Fájdalmas sorok, ismerős érzés, nagyszerű vers, elismerő szívvel gratulálok: Betti
Mikijozsa2023. február 2. 16:55
A fájdalom mint a darázsfészek, s a kését élező világ durva és közönyös, szívvel olvastam
feri572023. február 2. 16:10
Szomorú fájdalomversedhez.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
daneei2023. február 2. 15:59
Ütős hangulatú alkotás,remekül megírva! Szívvel gratulálok + figyelővel.