Utolsó kétségbeesés
Akármi, mi hagytál szárnyalni, de gátat szabtál a hangomnak!
Gyere el hozzám vacsorára!
Semmisítsük meg a haragod.
Üljünk fel egy rügyező ágra,
S várjuk együtt a holnapot!
Add vissza csak egyetlen szavam.
Meglásd, én méltón sokszorozom.
Virágot adok a világnak,
Elmélkedem a mosolyokon.
Talán néha könnyeket fakaszt,
Vagy dühöt robbant, mit alkotok,
Sokszor még csak érdek sem akad,
Átsiklanak szószirmaimon...
Alkotni akarok! Könyörgöm,
Üljünk még az ágon egy kicsit.
Ha meghallgatsz, nagyon köszönöm,
Engedd szállni rózsám szirmait!
2023. január 21.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
orpheus35352023. február 3. 08:31
Szépséges rózsasziromvers.
Ildikó
daneei2023. február 2. 15:55
Szép alkotás! Szívvel olvastam és figyelőt hagytam.
feri572023. február 2. 14:32
Nagyon szép alkotásod Kinga.
Első Szívvel gratulálok.
Feri