Bonchida
Megérint arcod ragyogása,
közel kerülhetne a feledés.
Megőrjít fáradt szívem dobogása,
a gyönyört felváltja egy temetés.
Tündérként ölelt át a tánc,
de lelkem mára így is halott.
Kezemen mikor feszül a ránc,
a hold akkor is majd rólad dalol.
Megtört estéken arcod, mint egy csillag,
úgy fénylik szépen előttem.
Lehet, túl sok teret engedtem a kínnak,
ezért lettem erőtlen...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572023. február 2. 13:29
Szomorkás hangulatú szép alkotás Rajmund.
Szívvel olvastam.
Üdvözlettel.
Feri