Farsang
Szitáló lében keresztre feszített villanyvezetékek
nyögik búsan széteső sanzonom utolsó hangjait.
Lila ködben botorkálnak a bokrok, varjú károg,
aztán elhallgatnak a dombok is.
Csillogó dér-boát fon puha párából
a fák nyakára a fagy.
Bálba mennek ma este mind az emberek,
a bánat itt marad.
Nagykabátomba burkolózom álmosan,
a templomtorony vacogva áll,
pasztell derengésbe dermed az ég,
kirakatüveg a tó felett a jég,
és nézem, hogy milyen, milyen szép:
Magához ölelte ma reggel a világot a halál.
2000., Dsida Jenő emlékére
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2023. február 27. 19:58
méltó alkotás kedvelt költőm emlékére
nagy szívvel
ági
csak blogomon vagyok
gypodor2023. február 15. 10:54
Nagykabátomba burkolózom álmosan,
a templomtorony vacogva áll,
pasztell derengésbe dermed az ég,
kirakatüveg a tó felett a jég,
és nézem, hogy milyen, milyen szép:
Kifejező, jó vers
szívvel
Gyuri
Taki2023. február 2. 21:49
Remek versed szívelem!
Laci
Csendhangjai2023. február 2. 17:20
Nagyon szép, méltó megemlékezés!
Szívvel gratulálok, szeretettel:
Klára
John-Bordas2023. február 2. 14:29
Jó és jól megirt vers, szívet érdemelt ölel János szeretettel
S_Patricia2023. február 2. 13:45
Nagyon szép, lírai emlékvers. Szívvel gratulálok.
feri572023. február 2. 13:24
Nagyon szép természetversedhez Ferenc.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
Sznearanka2023. február 2. 13:18
Melankólikus, már-már szomorú, de mélyen magával ragad. Szeretettel gratulálok!