Czető László

Tavaszt váró

Szikrázik a napsugár, huncut szemével hirdeti a tavaszt,
Kicsalogat medvét, bocsot, rügyeket is fakaszt.
Hajnaltájt és esténként bizony, hallhatja a panaszt,
Mert a csípős hideg mindenre vízcseppet ragaszt.
Örülj a napsugárnak, ha melengetve simogat,
Örülj, ha láthatod tompa árnyékodat.
Örülj neki akkor is, ha a fagyos jégcsap csepeg,
Örülj, ha fényével picit elvakítja szemed.
De ne higgy neki januárban, még túl hamar lenne,
Ha virágmintás ruhájában nálunk megjelenne.
Ne hidd, hogy reggelente kis ruhában járhatsz,
Mert az orrod lefagyhat, és könnyen meg is fázhatsz.
Várjunk még türelmesen, majd eljön az ideje,
Tél van még egy picit, törődjünk hát bele.
A növényeknek, rügyeknek szeretném megsúgni,
Ne higgyenek neki, el kell most még bújni.
Ne higgyenek neki, ki őket hazug szemmel hívja,
Mert nem lesz levél rajtuk, sem gyümölcsöknek pírja.
Csalogató napsugarak, de a tél még maradt,
Nem tehetünk mást, csak várhatjuk a tavaszt.