Benkő Pál

Hasztalan harag?

Gyűlölet, harag, eszetlen, viharos szavak.
Értelmetlen és szükségtelen vagy,
elrontod minden napomat.

De mi lenne velem nélküled, ha valami nyom?
Hogy engedném ki azt, ami kivon
és legbelül egy nagy szigony.
Kellesz ahhoz, hogy a szív sebe eltűnjön.
Új lapot húzzon, és az ember lelke messze ússzon.

A túlsó parton nyugalom vár.
Egy reménnyel teli sziget,
csupa zöld és nyár.

Elengedlek, fájdalmas múlt, jöjjön hát a jövő!
Csak nem leszel olyan cselszövő,
mint egy apró selyemszövő.
Új nap veszi kezdetét, nincs többé vég.
Mert tűzbe dobom régi mocskom, és elég.
Most már elég.