Frank Fruzsina

Fekete

Eljött az idő, most némán nézlek téged.
Nem segíthetek, és ez legbelül szétéget.
Te választottad, most viseled eredményét.
Te már nem élvezed az égiek engedményét.

Kitörnél a szűk falak közül, mert szenvedsz.
Rám akkor nem gondoltál, fogtál újat, azt szeretted.
De ő most elengedi a kezed.
Pont úgy, ahogy te az enyémet, remélem, bánod már, hogy elment a józan eszed.

Én sajnállak téged, te megaláztál.
Ahol csak tehetted, alámástál.
Most fekete üvegen keresztül nézlek, de csak én látlak, te engem nem.
Nem tölt el elégedettséggel könnyed.

Hogy tehetnék rosszat? Hiszen egykor szerettelek!
Egyszerre segítenék és taszítanálak a mélybe.
De most betakarlak és hagylak nyugodni.
Nem tudom, mikor lesz vége, de légy kész ugorni.