Meghatott
Meghatott, hogy megint itt vagy,
Csak nézem bután a szemedet,
Többet látok benned, mint bármikor,
És csak nézlek-nézlek és nevetek.
Szilánk vagy, ami a szívemre sebet vág,
Élet vagy, amit mindig is kerestem,
Álom vagy, miből felébredni nem kell,
Ennyire én még sohasem szerettem.
Öröm vagy, ami mindig felvidít,
Emlék vagy, amit feledni nem szabad,
Remény vagy, amiben folyton hinni kell,
A tavasz, amiből minden virág fakad.
Kicsiny kuckó a semmi peremén,
Dobbanó szív a minden szegletén,
A semmiből a minden lettem én.
Meghatott, hogy megint itt vagy...
2021. október 12.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szickey_Me2023. február 8. 19:47
:) Szép megvalósítású vers, ahol a vers kezdetétől a vége előttig egy sorral én magam is egyre inkább elvarázsolódom ezektől a kezdetben lassabb léptékű, ámde egyre nagyobb hatásfokozatú férfiversszavaktól, majd az utolsó sor még azért remekül pörget is egyet a hevítési folyamat alatt tartott leánykaérzékeken.
Mint egy pár fokkal csendesebben működtetett virágosillatosvarázshullámvasút.
:)
Köszönöm szépen, kedves Csaba,
Szickey
MarcziM.Mathias2023. február 6. 19:26
Szívvel, figyelővel gratulálok:
Mathias
gypodor2023. február 1. 12:01
Tetszik. Meghitt vers
Szívvel
Gyuri