Sötét szívem
Keresem a fényt,
Megmentem ezt a lényt,
Nem értem, hogy vesztem el?
Hogy lehetek ekkora lúzer?
Mi is a szerelem?
Minek a kegyelem?
Nem kell a félelem,
Hát gyere velem!
Ketten a mélyben,
Ketten a sötétben
Úgy, mint régen,
Úgy, mint télen.
Sötét szívem,
Sötét lelkem,
Nincs kedvesem,
Nincs érzésem!
Szétszórt szívem,
Elveszett a kincsem,
Hol az érzésem?
Én ezt nem értem.
Azt mondják, a gyémánt nem törik,
Hiszen csak öröklődik.
Akkor az enyém mért van több darabban?
Szívem olyan lakatlan.
Gyere, kedves, szedd össze,
Kövess engem jó messze.
Szedd össze a szilánkokat,
S majd mondd el bánatodat.
Tudom, nem érdekel létem.
Mindig én voltam a menedéked.
Figyeltem lépted, mint egy vak,
Ettől nem vagyok szabad.
Télen a hideg felmelegít,
Nőkben senki sem bízik.
Elárultad szívem,
Összetörted lelkem!
Hiszen te, te ki játszódtál szívemmel,
Te vagy jó kényelemben.
Én, ki csupán egy karakter,
Én maradtam börtönben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 8. 10:05
Első szíves versedért figyelőbe veszlek, és
teszek hozzá még egy szívet!
Poet barátsággal, további verselésre biztatva
gratulálok:
Mathias
JoseArmando69(szerző)2023. február 1. 00:11
@feri57: Köszönöm szépen kedves szavaid, hamarosan érkezik a következő alkotás!
JoseArmando69(szerző)2023. február 1. 00:09
@John-Bordas: Örömmel hallom, hogy tetszik a versem, úgyszintén örömmel közlöm, hogy újabb vers érkezik drága barátom.
feri572023. január 31. 05:52
Szomorú, nagyon szép alkotás José.
2. Szívvel gratulálok és várom a következő versed is.
Üdvözlettel.
Feri
John-Bordas2023. január 30. 22:14
Fájdalmasan szép bemutatkozo versed nagy szívvel és figyelovel olvastam, kíváncsi leszek rá hogy milyen verseket írsz később, ölel János szeretettel