Hittem én...
Verset fon a kétely
Akkor még csak gyermek voltam,
Mikor nagyapámat láttam holtan,
Békés arccal koporsóban,
S bár már ajka szótlan,
Körülötte bánat izzott minden szóban.
Hiába hoztak annyi gyönyörű virágot,
A templom terme elfojtott sírásokban ázott,
Az orgonából hangos sóhajok szóltak,
S én, mint gyermek, nem tudtam, hogy éppen mit gondoljak.
Nem nagyon értettem, mire ez a bánat,
Mi lehet oly bántó, mi ennyire fájhat,
A felnőttek miért sírnak? Inkább vigadnának,
Hiszen egész életükben a mennyországra vágynak...
Mivel nem értettem, inkább csak hittem,
Hittem a tanítást, hittem, van egy Isten,
A felnőtteknek hittem, bizony minden szónak,
Hittem a papnak is, és minden tanítónak.
Hittem, miben hinni kellett,
Agyam nyugtató gondolatot ellett,
Ám zsenge volt még az az elme,
Gyermekkorom félkegyelme...
Hittem, miben mások hittek,
Hittem, megszállta őket az ihlet,
Hittem, tudják jól, hogy mit beszélnek,
Ám dehogy tudták, hiszen még élnek.
Hittem én, hogy van egy ország,
Hol az ember nehéz sorsát
Felváltja a gondtalanság,
Örök béke és szabadság...
Ennek lassan harminc éve,
Hittem én, de annak vége.
Megértettem, miért fáj a gyász,
Apám ravatalát nézve.
Megértettem...
Habár Istenükben bíznak,
A felnőttek azért sírnak,
Mert talán egy ősi ösztön az igazat diktálja, s érzik,
Halála után az embert már semmi sem várja...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. február 6. 17:35
Szívvel:
Mathias
VandorSzekely(szerző)2023. február 6. 14:08
@Sznearanka: köszönöm szépen :)
Sznearanka2023. február 6. 14:02
Elgondolkodtató vers, saját gyermeki énem is eszembe jut róla, és a végén a megdöbbentő felismerés, "Megértettem, miért fáj a gyász". Tetszik, szeretettel gratulálok!
VandorSzekely(szerző)2023. február 2. 07:18
@kapocsi.ancsa: köszönöm szépen és önnek szép napot kívanok kedves Annamária.
Üdv. Lőrinc
kapocsi.ancsa2023. február 2. 06:02
Viszi a ritmus, majd a vége fele meg-megbicsaklik
Mint mi, ahogyan felismerünk dolgokat.
Jó, mint írás.
szép napot
VandorSzekely(szerző)2023. február 1. 23:02
@gypodor: Kedves György, tenkintettel eddigi sikereire szavai sokat jelentenek nekem. Nagyon szépen köszönöm.
Tisztelettel: Lőrinc
gypodor2023. február 1. 14:27
Ennek lassan harminc éve,
Hittem én, de annak vége.
Megértettem, miért fáj a gyász,
Apám ravatalát nézve.
A napom verse. Vibrál bennem minden sora!
Nagy szívvel
Gyuri
Lakatosne2023. január 31. 23:59
"Mert talán egy ősi ösztön az igazat diktálja, s érzik,
Halála után az embert már semmi sem várja..." Ez, az örök titkok egyike marad. Szívvel olvastam szép versed! Ibolya
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 17:35
@Detti: köszönöm szépen kedves Betti a biztató szavakat. :)
Üdv. Lőrinc
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 17:34
@1-9-7-0: köszönöm szépen kedves Anikó. :)
Üdvözlettel: Lőrinc
1-9-7-02023. január 31. 14:09
Elgondolkodtató kiváló kifejező versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 11:55
@Zsuzsa0302: viszont kívánnok önnek is jó egeszséget kedves Zsuzsa és köszönöm, hogy szánt rám néhány röpke percet. :)
Üdv. Lőrinc
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 11:53
@Mikijozsa: köszönöm szépen :)
Mikijozsa2023. január 31. 10:22
az élet megfejthetetlen ha van mért van? s ha nincs mért nincs? a felelt késik szivvel gratulálok
Detti2023. január 31. 10:13
Megértettem...
Habár Istenükben bíznak,
A felnőttek azért sírnak,
Mert talán egy ősi ösztön az igazat diktálja, s érzik,
Halála után az embert már semmi sem várja...
Nagyszerű gondolat sor, egy remek versben, nagy szívvel gratulálok!
Üdvözlettel: Betti
Zsuzsa03022023. január 31. 09:46
Megható versedhez
szívvel, szeretettel gratulálok.
Jó egészséget, szép napokat kívánok!
Zsuzsa
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 09:12
@fredok: kedves Ferenc, hát semmi sem annyira színes, de ugyanakkor szürke mint az élet. Számomra nem létezik jobb módja a versírásnak mint csak figyelni és emlékezni mindenre ami eddig velem történt... olykor arról elmélkedni, hogy mit tartogathat a jövő számomra és a világ számára... igen igaz, a halál intim dolog viszont szerintem nincs ember akinek időnként nem jutna eszébe a vég és hogy a vég valaminek a végét jelenti-e valójában. Végül de nem utolsó sorban hálás vagyok a bíztató szavakért és reménykedem benne, hogy lesznek még alkotások amelyek legalább ennyire megérintenek majd... köszönöm.
Üdv. Lőrinc
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 09:02
@feri57: kedves szavaidért tisztelt Ferenc nagyon hálás vagyok.
Üdv. Lőrinc
fredok2023. január 31. 07:38
Kedves Lőrinc!
A gyász, felettébb intim dolog de Te erőt merítettél belőle és átadtad ezt a gyöngyszemet nekünk olvasóknak, akiket mélyen megrendít hitvallásod...
Tehetséged, kétségtelen. Az ilyen és hasonló remekművekért olvasok nap mint nap, bár csak keveset találok de olyankor melegség járja át a szívem.
Baráti szeretettel: fredok
VandorSzekely(szerző)2023. január 31. 07:08
@egoka72: kedves Gábor, hálásan köszönöm. :)
feri572023. január 31. 06:00
Megható érzelmes igaz alkotás, Lőrinc.
Szívvel olvastam.Remek alkotás.
Üdvözlettel.
Feri
egoka722023. január 31. 03:34
A gyermekek tisztasága,rácsodálkozása az élet dolgaira egy szép versben.
Gratulálok szívvel
VandorSzekely(szerző)2023. január 30. 22:05
@KlingAdam: Kedves Ádám, figyelmedet hálásan köszönöm és örvendek, hogy megringatott benned néhány emléket e vers.
Üdv. Lőrinc
KlingAdam2023. január 30. 21:48
Megindító versed bennem is emlékeket idéz.
Figyelőmbe vettelek.