Fent a lentben
Lebegek, szállok a széllel,
Csak bámul és figyel
Mindenki a fejemben,
Itt vannak, de sehol sem,
Te is csak legyintesz,
Itt vagyok valahol a jelenben,
De múltban és jövőben rekedtem,
Rokkant felhők gyülekeznek,
Vihar készül befele.
De a megelőző csendben
Mindaddig, míg lebegek
Elképzelt valóságban merengve,
Térdig hóban, a hőségben,
Itt van minden, mit valaha tettem,
Fák zöldellő lombjáról kiteregetem
Legbensőbb átkozott félelmeimet,
Hogy a vihar vigye a messzeségbe,
Hogy ugrásra készen, félszegen,
Hóra vagy betonra, oly` mindegy,
A nem létező jelenem
Úgy fojt meg, hogy senkit nem érdekel,
Senkit, de még magamat sem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2023. február 2. 08:59
Szomorú, szép versed szívvel olvastam.
Motta
lantgyorgyi32023. február 1. 12:27
Nagyon szépen megírt szomorúságot árasztó versed mellett hatalmas meleg szívet hagytam.
Gratulálok. POET melegséggel Györgyi
"Hogy ugrásra készen, félszegen,
Hóra vagy betonra, oly` mindegy,
A nem létező jelenem
Úgy fojt meg, hogy senkit nem érdekel,
Senkit, de még magamat sem."
Együttérzéssel olvastalak!
S_Patricia2023. január 31. 15:03
Feszültséget keltő magányvers. Szívvel gratulálok.
Zsuzsa03022023. január 31. 09:49
Nagyszerűen megírt versedhez
szívvel, szeretettel gratulálok.
Jó egészséget, szép napokat kívánok!
Zsuzsa
feri572023. január 31. 05:35
Szomorú nagyon szép alkotásodhoz István.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
1-9-7-02023. január 30. 17:55
Versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
PuZsu2023. január 30. 17:32
Mindegy hogy hol, de légy önmagad és szeresd azt, aki vagy! Ez a tuti ÉLETrecept... 😇
A versek meg mindig segítenek!
Zsuzsa
Animanongrata_2023. január 30. 16:51
Alakul még ez fiatal vagy, a versed remek, kifejező, ennek a kornak a “vívmánya”.