Fájó álmok vihara
Álltam szakadó Hold fénye alatt,
Könnyekben soroltam vágyaimat.
E fény sötétkékre színezte az eget,
Eget, mely adott nékem emléket.
Csillagokat üldöző apró remény,
Mindennek mindene volt,
Míg meg nem törte a kék hajnalfény.
Olvastam a képzelet titkait,
Emlékeim szorosan átkaroltam,
Míg a képzelet el nem holt,
Minden, mit tapasztaltam,
Fájó álmok vihara volt,
Az élet megtört tekintetében
Láttam s kóstoltam
Sorsom, vidám hullócsillag tükrében.
Elmém nyugtalan villámai
Egy más világnak udvaroltak,
E villámok nem valódiak,
De bennem mégis néha csillognak.
Kóstoltam fájó álmok viharát,
Míg meg nem láttam az élet árnyát.
Holt pillanatomban
Voltam őszi szél,
Voltam rém, kiről az ember mesél.
Mindenféle volt lelkem,
Csak más szerelme nem.
Mindennek mindene volt,
Nékem a fájó álmok vihara,
Mindaddig, míg
Isten szíve örökre el nem ringatta.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Arvai_Emil2023. február 22. 09:35
Jó versek, jó címekkel.
(Ez) költőien kavargó, tényleg olyan viharos, jól érzékeli szerintem a témát.
Üdvözlettel ÁE.
Lakatosne2023. február 7. 05:23
Verset tele fájdalommal, mély érzésekkel! Szívvel olvastam, Ibolya.
Chikes2023. február 6. 10:36
Kedves Roland!
Korod ellenére bölcs,
filozofikus, szépséges
verseket írsz.
Nagy szívvel gratulálok.
Szeretettel:
Hajni
Nata2023. február 5. 18:07
"Olvastam a képzelet titkait,
Emlékeim szorosan átkaroltam,
Míg a képzelet el nem holt,"
Ifjú korod ellenére érzelmesen írsz, gratulálok!
John-Bordas2023. január 30. 22:24
Kedves Roland, szomorúsággal határos melankolikus vers, tetszett, szívet és figyelőt érdemelt ölel János szeretettel
Nawo2023. január 30. 19:10
Különleges hangulatú melankólikus versedhez gratulálok!
1-9-7-02023. január 30. 17:56
Voltam rém, kiről az ember mesél.
Mindenféle volt lelkem,
Csak más szerelme nem.
Mindennek mindene volt,
Nékem a fájó álmok vihara,
Mindaddig, míg
Isten szíve örökre el nem ringatta. Szívszorito kifejező versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó