Fogva tart egy gondolat...
Van, mikor már elfogynak a biztató szavak,
Körbezárnak a magad által felhúzott falak.
Ülsz a magányod csendjében, épp csak létezel,
Beléd hasít egy gondolat, s többé nem ereszt el...
Félresiklott életed gondjait nem űzheted el,
Kérdően nézel az égre, de senki nem felel.
A terheid tovább hordozod, nem segíthet más,
Fájó múltad, míg élsz, elkísér, nincs feloldozás...
Sötét, és rögös az ösvény, amin egy ideje jársz,
Néha szerteágazik, de a jó irányra nem találsz,
Sorsod magára hagyott, az égiektől hiába kérsz,
Fogva tart a gondolat, úgy érzed, célba sosem érsz...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Istvan72(szerző)2023. március 15. 17:44
@zeanna: Kedves Anikó!
Igen sajnos vannak mély völgyek is, vannak napok amikor a múlt erősen húz lefelé,a szép emlékek mellett,felszínre tör a fájdalom is...Ilyenkor még nem látni a következő hajnal fényeit... Aztán eljön az is. Mindig van ami még előre visz. És a következő nap,hoz valami jót vagy szépet... :)
Istvan72(szerző)2023. március 3. 14:40
Köszönöm hogy olvastátok!😊
Motta2023. február 2. 08:56
Szomorkás, szép sors versedet szívvel olvastam.
Motta
Törölt tag2023. február 1. 19:46
Törölt hozzászólás.
Bella2023. február 1. 17:37
Szívvel olvastam! Nagyon mély vers....tetszik!
Nichi-ya2023. január 31. 19:11
Ismerős gondolatok. Sok szeretettel, szívvel gratulálok nagyszerűen megírt, mély alkotásodhoz.
JohanAlexander2023. január 31. 07:40
István, szép versed szívet érdemel.
feri572023. január 31. 05:43
Remek nagyon szép sorsversedhez István.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
hillailaszlo-ve2023. január 30. 21:03
Mélyen szántó, reményvesztett gondolatok!
Szépen kifejezted ezt a hangulatot!
De ha elolvasod saját remény versedet,
magadat jobb kedvre derítheted!
Remek, elgondolkodtató versedhez
szeretettel, szívvel gratulálok!
MarcziM.Mathias2023. január 30. 18:52
Hát azért egy kis pozitívabb gondolkodással
meglehet az a cél!
Szívvel gratulálok versedhez:
Mathias
1-9-7-02023. január 30. 17:59
Szívvel gratulálok versedhez Anikó
TURIKARI682023. január 30. 17:28
Az útkeresés nagy dilemmája!
Semmiképpen ne próbálj kitaposott ösvényen haladni,
Mert minden embernek saját útja van.
Maga a vers, tetszett, mert nincs túlgondolva egy mondat sem.
Szívvel gratulálok.
Taki2023. január 30. 17:09
Vannak ilyen időszakok...gondolatok...remek versed szívelem!
Laci
daneei2023. január 30. 17:04
Tetszett! Nem egy pozitív alkotás de pont ezért jó! Remek! Szívvel olvastam.
John-Bordas2023. január 30. 16:58
Kedves István, saját tapasztalatom az,hogy a sors semmit nem kényszerít ránk ,minden választás eredménye. Pontosabban, semmi nem történik velünk, minden ami történik értünk történik. Azaz, meg kell állni és elgondolkodni, hogy mit csinálunk nem jól, hogy a sorsunk miert akar jelezni valamit nekünk ily módon,ha megtalaljuk és változtatunk akkor minden elcsitul körülöttünk. A versed egészen kiváló munka, nagy szívet érdemelt, ölel János szeretettel, még annyit, hogy a reményben mint olyan én nem hiszek, mert az nem kevesebb mint a "na feladtam " én már nem tudok magamon segíteni, így várom az "isteni beavatkozást" ami sohasem érkezik meg ( gondolom ezt már észrevetted te magad is)
zeanna2023. január 30. 16:33
Kedves István! Te az Ameddig lehet című versemnél ezt a kommentet írtad:
Remény az kell,még ha néha úgy érezzük is elveszett,aztán mégis ránk talál újra,valami vagy valaki segít benne ,hogy újra érezzük van még ,és lehet jobb az életünk...
Úgy érzem a versedből, hogy hullámvölgy van az életedben, de itt
a remény szó még elő sem fordul. Nagyon pesszimista és szomorú
leírás. A reményt soha ne add fel, mert akkor még abba sem tudsz
kapaszkodni. A remény mindig ott kell, hogy legyen veled és lehet
ha most nem is - máskor szebb lesz az életed.
Szívvel, szeretettel olvastam versedet. Anikó