Fájdalom
A torkom fáj,
már majdnem kapar,
mint ahogy az elmémben felgyülemlett
csavar.
Csavarok, melyekhez csavarhúzót nem adtak,
már késő, hiszen rég berozsdásodtak.
A fejem fáj,
szúr, mint a tövisek,
melyek helyett régen ibolyák tündököltek,
várták a holnapot, a tündöklés idejét,
s nem az éjszakát, az elbújás örömét.
Fáradt voltam én már öntözni őket,
befesteni elhervadt szirmaikat s tövüket.
Egyszercsak szépnek tűntek a tövisek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
John-Bordas2023. január 30. 12:35
Kedves Júlia, nagyon érdekes és egyedi bemutatkozás ez,nálam az egyediség mindig király, így nagy szívet és figyelőt adtam szeretettel ölel János