Anastasius Focht

Van egy kis időd...

Egyszer az egyik példaképem azt mondta:
Soha ne késs, mindig érkezz pontosan!
Ha késel, az olyan, mintha megloptad volna,
Hisz az elveszett idő pótolhatatlan.

Jól megjegyeztem ezeket a szavakat,
Bár mélyebb értelmet mögötte nem kutattam.
Nehogy egyszer énrám várjanak.
Így inkább, ha lehetett, én vártam.

Gondolom, leülepedett valami a bennem,
Biztos voltál már a helyemben...
Számomra hatalmas felfedezést tettem:
Az idő az egyetlen kemény valuta az életben.

Soha nem gondolkodtam ezen mélyebben,
Ez durvább, mint a Lopott Időben!
De végül is mindenért ezzel fizetek.
Emiatt már mindenre másképp tekintek.

Megvizsgáltam hát a kis életem:
Nyilván a pénz=idő mindenképpen.
A barátoknak és a családnak is adsz abból,
Ha valaki feltart vagy untat, akkor kvázi kirabol.

Mintha megértettem volna egy darabot
Az "intelligens élet" nevezetű programból.
Új szűrőn át nézek minden napot,
Mennyit is hozhatok ki a holnapból.