Partl Béla Péter

Piros december: negyedike

Álom

Előzmény: Piros december: harmadika - Projekt

Megálmodtam, de sajnos, a világ ridegen való.
Nem tűr semmit, aki nem hasonló.
Kiábrándít, meggyötör, majd félrelök nemmel,
Aztán állok szótlanul, és nem értem, mi lett ezzel.

Megálmodtam, várok még, azt aludni térek,
Talán ott minden jó lesz, de nem adatként élek.
Néha fel kell ébredjek, hogy megtaláljam magam,
De mikor megvan, akkor sem vagyok szabad.

Az álom, amit álmodtam, sohase lesz ébren,
Mert a fikcióm csak az én fejembe fér el.
Kidobnám a valóságba, hátha egyedi lenne,
De manapság már ez se számít, csak a komplex rendszer.

Megadom a paramétert, mert álmodtam egy álmot,
Viszont ki nem megyek, mert a gép mögül látom.
Egy vakablakra tekintek, pedig ott sincs élő.
Ma már az álom és a valóság ugyanaz a kettő.

Akkor kiteszem a falra az extrám-adatokat róla,
Talán az valóság, nem pofoz fel jobban.
Ha egyezik a kettő, akkor azt kérek, akit akarok,
Hiszen nincs különbség, épp hol maradok.

Megálmodtam azt az egyet, de sehol se látom,
Voltak nüanszok, hogy a valóság éppen álom.
Néha felcsillan a remény, de inkább sose volna,
Mert mikor úgy érzem, az álmom hull a porba.