Hujber Ildikó

Januári gondolat

Vágyakozás

Január van,
a kertemben tél van,
reggel a fagyos levegő
az arcomat csípi meg.
Összerázkódom tőle,
de vár az út, a világ.

Ejj, ma a kedvem
kicsit melankolikus,
a napfényre, a jó időre
vágyom nagyon.
Érezni akarom a friss tavaszt!
A finom illatokat,
a virágos álmokat,
a bársonyos simogatást
a Gyönyörű fák alatt.

Sajnos, még picit tart a tél,
szívem addig csendben remél.
Pihen, mint azok a kis hajók
ott, a kikötőben, ők is várják,
hogy útra induljanak.

Egy szép sziget felé
szeljék boldogan a hullámokat.
A fehér vitorlák a napfényben
szépen ragyognak.

S lám, a képzelet
nagy varázsló,
már érzem is,
nincs messze a nyár,
a tavasz, a madarak,
a zöld, a sárga, a színek
körbe-körbe játszanak.

Zajlik az élet,
megnyugszik a szívem,
a világ már csak ilyen,
gondolatok
cikáznak most velem.
Álom, vágy, képzelet, valóság
néha összemosódik a kép,
de hagyom...

Örök álmodozó lényem,
sóvárgó szívem sosem áruló,
ő tudja, hogyan kell éreznie,
hát vele tartok, elfogadom.
Mindig biztasson az én utamon.