GothicPunk

Hiány(od)

Emlekeim üldöznek...

Hiányzik az a jó reggelt üzenet,
és a beszélgetésben elalvós éjjelek.
Kísért a múltam, hiszen nem vagy már velem.
Így elhullok mindennap, reggel felébredek.

Bár kínoz a magány,
és nem szűnik a hiány,
hiányérzetem csak dagad,
lassan kitör minden falat.

Ha véletlenül meglátlak,
a kínzó érzés abbamarad,
és hiányérzet nélkül
a szemem terád ragad.

A körülményeket okolom,
hogy akkor elengedtél.
Olyan vagyok már,
mint egy monoton gép.

Csakis magamat okolom,
hogy akkor elengedtelek,
én voltam az idióta,
most visszaszereznélek.

Elégek és lelépek,
az utamról letérek,
nem tudjuk, ki tette
az életünket tönkre.

Életem romokban, de tiéd sincs rendben,
szétváltak útjaink, mi meg szenvedünk csendben.
Fájdalmainkkal együtt bámulunk meredten,
múltunkon töprengve... miért engedte?

Eltépte az idő, megette a képeket,
segítsen valaki, mert elsüllyedek...
Nélküled én nem élhetek,
a szerelem megette lelkemet.