Ez az én utam
Úgy nevettem, mintha nem lenne több nap,
hangot adtam, és közben kapaszkodtam
a reményben, a pengénél vékonyabb
esélyben, nevetve azon bárhogyan,
úgy kerestem, mintha nem lenne máshogy -
egy utat, ahova visszatalálok,
amíg hangot hallok, s értelmet látok,
a jövőmben az én utamat járom.
Úgy szerettem, mintha nem lenne több nap,
magam adtam, és közben álmodoztam
a sötétben egy fényes pillanatról,
mintha letérhetnék nehéz utamról,
úgy számoltam lépteim, mintha fogyna
az időm, s ez az utolsó perc volna,
a jövőmben is tudva, a könnyeket
nem számoltam, de tudtam az összeset.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hszilard762023. március 10. 12:09
Szuper!
danhauser2023. március 2. 10:56
remek és elgondolkodtató vers. Szívvel gratulálok: Imre
Callypso2023. február 28. 19:00
Kell a rossz és kell a jó is, de meg kell tanulni kezelni őket. Meg kell tanulni elfogadni, feldolgozni és önmagunk erősítésére használni mindezeket... Szeretettel gratulálok a versedhez, drága Szilvi!
MarcziM.Mathias2023. február 28. 15:05
Öntudatos út.
Figyelmesen, szeretettel olvastam versedet!
Szívvel gratulálok hozzá:
Mathias
Springfoot2023. január 30. 12:41
Nagyon jó... úgy gondolkodtam, hogy mivel dicsérjelek, de nem kellenek plusz szavak... Ez nagyon JÓ! :) (L)
Taki2023. január 29. 12:36
Át kell érezni a jót is, meg a rosszat is... szêp versed szeretettel szívelem!
Laci
Madmi2023. január 29. 12:32
Elgondolkodtató, szép hangulatú vers!
Szívvel: Adriana
orpheus35352023. január 29. 11:47
Mérlegeltél és jövőt kutattál, nagyon szépen megírtad.
Ildikó
Nata2023. január 29. 11:16
Nagyon szép vers, gratulálok szívvel!
feri572023. január 29. 10:57
Remek, szép alkotás Szilvia.
Első Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri