Rémálmom
Egy árny kíséri életed.
Egy árny, amit a múlt hozott.
Fekete ruha rejti el.
Mit az élet kínja átkozott.
Bú az arcán, kezében egy óra.
Rámutat, és azt súgja, tiktak.
Búsuló lelkem feljajgat.
És mint ki megriad, remeg szívem.
Ez a halál vagy csak egy jelenése ez?
Az álomból felriadva, aztán megnyugvás.
Csak egy rémálom volt, nem más.
De mégis egy pillanatra félelmet keltett bennem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
OlahSzilard(szerző)2023. január 30. 09:41
@1-9-7-0:
Kedves Anikó.
Köszönöm, hogy olvastad versemet ismét nagy örömet szereztél nekem.
OlahSzilard(szerző)2023. január 30. 09:41
@Csendhangjai:
Kedves Klára.
Köszönöm, hogy olvastad versemet.
1-9-7-02023. január 29. 15:47
Drága Szilárd minden rosszban van valami jó szokták mondani ebben az átélt félelemben az volt hogy megihletett és született egy szívet érdemlő vers Remélem csak ennyi marad meg lelkedben " kiirtad" magadból kívánom neked és szeretettel elismeréssel hagyom itt a szívet versednél Anikó
Csendhangjai2023. január 29. 14:30
Ezt hívják lidércnyomásnak, amiből Te jó verset kerekítettél!
Szívvel gratulálok:
Klára